2005.12.13. hajnali 1 óra. Fáber „Mutant” Dávid éppen befejezte a Kelttől kapott Gibson – Neurománc olvasását. Kommenteket olvasgat, válaszol lelkesen, hiszen alig 3 hete hozta létre a blogját, de már rengetegen olvassák és hozzászólnak a Civil Ügyifogyihoz (Blog rövid bemutatása: „A hazai társadalom gyengeségeiről és az azokat kihasználó magán- és állami szektorról”). Mitöbb a blogszféra akkori királya a Freeblog is megkeresi (Mutant a Szánalmas.hu-n ugyanezzel a nickel postolt és kommentelt), hogy nem akar-e inkább ott írni blogot.

A 15 perc hírnév érzése, a kései óra, aznapi születésnapom és a Neurománc hatására íródott a BLOG-TÉR-MÁTRIX 2.0 című bejegyzés. Hawle szerint technokrata-neo-szürrealista felkiáltvány vagy inkább felüvöltvény volt.

Most 3 évvel később nagyon mókás visszaolvasni a posztot. Egy idealista, civil elkötelezettségű, kialvatlan, szószátyár, összeszedetlen őrültségnek tűnik. Nos, az ott leírtakat nem sikerült csak részben teljesíteni vagy komolyan venni (ha lehetett volna egyáltalán). Akkor még azt hittem, hogy a blog jó eszköz lehet idehaza az emberek szemének felnyitására (ezért a saját blog névválasztása is), a civil szféra erősítésének. Sajnos, rosszul gondoltam… Pedig túlvagyunk számtalan jó kezdeményezésen, a Blogter és maga a blogszféra is: Gyurcsánybeszéd blog, Augusztus 20 , Indexre beemelt blog.hu tartalmak stb.

A 2.0-ás cikk írásakor, már teljesen elvarázsolt a Web 2.0 és a blogolás, a Blogtér már kezdetekkor is erős közössége. Nomeg az sem volt utolsó, hogy a nagy kezdeti lendülettel sikerült egész tűrhető posztokat írnom, így hamar kikerültem nyitóoldalra, Hírkeresőre. Ekkor ért az a megtiszteltetés, hogy egy ajánlódobozban lehettem BéDéKával, Kornis Mihállyal, Közvetlenül Para blogajánlója alatt. A felül mozgó flash egy Süsüt ábrázolt :D Tehát, minden alapom megvolt rá, hogy az enyémnek is érezzem a játszóteret, de legalábbis egy részét.

KÉP: Blogter_Nyito_20060221.jpg

Hovatovább még serpának is ki lettem nevezve, amit a magam még kissé éretlen lelkével a lehető legvéresebb komolysággal kezeltem. Ezeknek köszönhetően, pillanatok alatt teljes narkóvá vált a BlogTér. Olvastam és ajánlottam az új emberek bejegyzéseit, folyamatosan kommenteltem (még szilveszter éjszaka is írtam valakiknek BÚÉK-ot), vártam a válaszokat, ha valaki kérdezett egy kommentben, akkor próbáltam gyorsan válaszolni (hol lehet blogot hozzáadni a blogrollhoz stb.), közben már gondolkoztam a következő poszton. Nagyon hiányoznak azok az emberek onnan az elejéről, hiszen Velük nőttem bele a bloggerkedésbe (amit sajnos eléggé hamar abba is hagytam). Némelyikük még most is blogol, akár itt, akár máshol, de már nincsen időm blogokat olvasni, kommenteket írni (erről később). Ivcsek (http://balatoni.blogter.hu/), Tschöppy (http://megmondas.blogter.hu/), Megmondós (http://megmondos.freeblog.hu/ - sajnos a blogterest és az utána elkezdett saját blogját is már törölte), Kelt (http://worldshots.blogter.hu/), BéDéKa (még1x bocs azért az afférért…), Bajla, Gasztornauta, Újlány, EMA – Polgármesternő, DIXI…..bár ide felsorolhatnék számtalan nicket.

Szóval érdekes és pezsgő volt a virtuális élet (sőt így látatlanban biztos vagyok benne, hogy most is az).

Aztán 2006. júliusában leigazoltam a Blogterhez. Közösségi menedzsernek. Érdekes időszak volt ez, néha nagyon jó pillanatokkal és néha nagyon rosszakkal. Kicsit tudathasadásos állapot volt, bloggerek közül jöttem, de nem (mindig) velük vagyok, hanem most már a céget is kell képviselnem. Egy idő után az értékesítést is megkaptam, a Videobombot sikerült egész hatékonyan megismertetnem a hirdetőkkel. Persze mire elkezdett volna komolyabban gyümölcsözni a dolog, az Index megvette (nélkülük mondjuk nem lehetett volna továbbfejlődni). Sajnos az értékesítés rengeteg energiámat kivette (lévén 0 tapasztalattal és 0 kapcsolati tőkével kezdtem) és a közösséggel nem tudtam annyit törődni, mint amennyit megérdemelt volna. Illetve a közösség már alaposan a kezelhető feletti mértékre nőtt, klikkesedett.

Tavaly szeptember 31-ével kiléptem és átigazoltam az Expressz Magyarország Zrt.-hez. Jelenleg az online állás üzletágat vezetem – a http://www.expressz.hu/allas/ és a http://szuperallas.hu/ tartozik hozzám.

Végül, de a legfontosabb, tavaly november 30-án megszületett a kisfiam: Levente Ábel.

Nem ragoznám tovább a szót. Köszönöm Blogter: a rengeteg új barátot, a sok közös élményt (az olvasott posztoktól kezdve, a bulikig bezárólag mindet), a rengeteg szakmai tapasztalatot és kapcsolatot, a segítséget a felnőttebb módon gondolkodó emberré válásomhoz (mind a bloggereknek és a Blogter csapatnak is), és a türelmeteket, hogy végigolvassátok ezt a baromira hosszasra sikeredett bejegyzést J

Fene egye meg csak ne hiányoznátok néha olyan nagyon…

Sok-sok további boldog születésnapot BLOGTÉR!

Tovább »

A bejegyzést Ervin és Eszpee írta.

2005-2006 telén elég pörgős időszakot éltünk idehaza.

Érdekes, számunkra kicsit ködös tervekkel rendelkező, viszont annál lelkesebb csapatként bukkant föl az életünkben a Blogter, akik egy vonzó ajánlattal kerestek meg bennünket: adnak technikát és segítséget, mi pedig - az akkor még sesblog néven működő Kispadról - csináljunk nekik tartalmat.

Nyerő kapcsolatnak indult a viszonyunk, és végig az is maradt. Legendás közös projektjeink több területet is átfogtak. Akadt közöttük részben élő tudósítás az első párizsi blogkonferenciáról, budapesti étteremtesztek, illetve a Világpolgár blog keretében jónéhány környi kiadós európai ámokfutás a Wizzair - Magyarországon úttörő - blogtámogatásának köszönhetően.

Ahogy mondtuk, pörgős időszak volt. Még csak kóstolgattuk a webkettőt, magunk között is megosztottak voltunk a kérdésben, mint ahogy senki más se tudta még, hogyan és hová fog fejlődni ez az egész. Reméljük, hogy a tanácsainkkal és közreműködésünkkel mi is hozzájárultunk egy kicsit a Blogter elindításához.

Azóta eltelt néhány esztendő, eszpee Indás szerepvállalása óta neki a Blogter a konkurrense is lett, ennek ellenére nem a kötelező udvariaskodás mondatja velünk, hogy még sok, sikerekben gazdag szülinapot kívánunk nektek. Kicsi a piac, együtt növesztjük, a versenyben pedig az egyik legjobb motiváció az erős mezőny. Éljetek soká!

ervin+eszpee

A bejegyzést Ervin és Eszpee írta.

Tovább »

Ezt a bejegyzést Galántai Zoltán írta.

Nagyon tanulságos időszak volt ez. Kevesebb mint két év alatt több, mint 600 bejegyzést írtam (ha jól számolom), azt pedig inkább meg sem becsülöm, hogy hányszor válaszoltam hozzászólásokra. De persze nem ez a lényeg.

Hanem inkább az, hogy a blogolás, amibe Csaba kérésére vágtam bele, teljesen önálló és saját törvények szerint működő műfajnak bizonyult, amely a jelek szerint kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy viszonylag könnyen fogyasztható formában hívjuk fel a figyelmet az általunk fontosnak tartott dolgokra, és közben jobb esetben még visszajelzéseket is kapjunk. Miként ezt bárki megtapasztalhatja maga is.

Tovább »

A bejegyzés Para-Kovács Imre írta:

Indulása pillanatában akadtam rá a Blogterre, és azonnal el is indítottam (volna) a blogomat, csak képtelen voltam megbirkózni a kezelőfelülettel, ami betudható általános és endogén bénaságomnak, de aztán végre kaptam némi segítséget, hohó, Miskolczy mester megtalált, und eligazított a Web 2.0 rengetegében.

Szeretném megjegyezni, hogy elitista és verejtékesen konzervatív hozzáállásom miatt nehezen fogadok bárkit is a szívembe, de a csajom (feleségem) azt mondta, hogy Blogter bulikra szívesen eljön velem, mert ott jó fejek vannak. Ehhez kénytelen vagyok hozzátenni, hogy számtalan bulin voltunk együtt, kormányzati, marketing, reklám és bulvár, azonban ezt a kijelentését csak a Blogterre tartogatta, pedig az ő ízlése tökéletes.

Ki a fasz vagyok én, hogy ellentmondjak választottamnak?!
Tovább »

A bejegyzést Csepeli György írta:

A Blogtérnek köszönhetem, hogy felfedeztem ezt a műfajt, bár amikor műfajként emlegettem, valaki rögtön kioktatott, hogy nem is műfaj. A kioktatás, szemrehányás, agresszív támadás azóta is része lett mindennapjaimnak, s emiatt hálás vagyok. Korábban azt hittem, mindenki ugyanolyan jóindulatú, mint amilyennek magamat hittem. A blogtapasztalat arra tanított, hogy talán tévedtem mind magamat, mind másokat illetően. Az agresszivitás, rosszhiszeműség, kákán is csomót kereső ostobaság, öncélú kritizálás része én-emnek, csak éppen le(ki) tagadott része. A blogtéren saját én-em csúnyább fele köszön vissza, s ezt nem tanulhattam volna meg, ha nem írok bejegyzéseket három éven át naponta. Időközben privát térre mentem át, ahol kevesebb és értőbb közönséggel társalgok, de őket is a blogtérről ismertem meg. Jól érzem magam velük, biztonságban vagyok, s tudom, hogy ugyanazt tudják, mint ami én. Szűkebb ez a világ, de otthonosabb és kellemesebb. Mintha a pokolból tértem volna vissza. Időközben írtam egy cikket a blogtéren szerzett tapasztalataimból. Álarcosbálként jellemeztem ezt a teret, ahol a névtelenség kiszabadítja én-ünk démonait, hogy tomboljunk, pusztítsunk, élvezzük a Semmit.

A bejegyzést Csepeli György írta.

Tovább »

A bejegyzést Mátyási György írta:

Az úgy volt, hogy 2005-ben kezdtem blogolni egy másik oldalon. Jól elvoltam ott, bár néha elhanyagolva éreztem magam.

Aztán egy szép napon – 2006. májusában – kaptam egy levelet, hogy a Blogter szívesen átvenné a blogom, mert értékes, meg hasznos, és üljünk le beszélni.

Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen különleges dolgot csinálok, de jól esett. Aztán leültünk Csabával, és miután csupa olyan dolgot ajánlott, ami nekem szimpatikus volt,  úgy döntöttem, hogy átvándorolok a Blogterhez. Kaptam szép, egyedi oldalt, megjelenést nagy olvasottságú oldalakon – amivel valóban azt éreztem, érzem, hogy az, amit csinálok fontos mások számára is.
Tovább »

A bejegyzést Miskolczy Csaba írta.
A Blogter indulása óta sokan kérdezik: ez az elnevezés igazából a "blogtér" szakmai kifejezés megfelelője? Vagy annak ékezet nélküli irásmódja? - nos a válaszom: nem. A Blogter név annak idején úgy született a fejemben, hogy böngésztem a nemzetközi internetes cimeket, szabad tartományt keresve egy bloggal kapcsolatos szolgáltatás elnevezésnek, vagy kifejezésnek. Akkor még nagy divat volt a Napster mintájú neveknek és a "ter" végződés a kutatás, ötletelés során igy került a blog szócska után. A blogter.com - meglepő módon - még szabad volt és gyorsan lecsaptam rá, pláne, hogy akkor már több napja kutattam megfelelő, de "blog" szót tartalmazó szabad kifejezés után. Nos, igy született meg a Blogter szó.

Tovább »

26 éves, budakeszi lakos, több éve foglalkozom webdezájnnal.

Tovább »

A bejegyzést Pécsi Ferenc írta.

Igen, bevallom ott voltam. Talán a fogantatás pillanatában is (hm, én tartottam a gyertyát?) és végig kísértem a kihordás 2/3-át is. Nem vagyok a Blogter papája, még keresztapja sem, de a korai kapcsolat miatt mégsem közömbös számomra, hogyan növekszik, ügyesedik, okosodik a kicsike...

Persze akkoriban nekem is akadt néhány kérdésem, fogalmam sem volt, hogy elfér-e egy újabb blogszolgáltató a hazai pályán (elég vonzerőt jelent-e néhány, más (akkor) szolgáltatónál nem található "fícsör"), lehet-e erre vállalkozást építeni és ha igen kinek a pénzéből. A kérdések egy részére azóta választ kaptunk, másik részük már nem érdekes. Sokkal fontosabb, hogy mi is a Blogter. Tisztán technikai értelemben vett szolgáltató? Médiafelület? Közösség? Közösségi tartalommal táplált pénzgyártó gép? Új modell, ami szélesebb nyilvánosságot biztosít a "hosszú farok" végén tengődő tartalmak számára?
Tovább »

2005 tavaszán egy pesti kávézóban kezdődött a mostani irodánktól egy percnyi sétára az azóta bezárt Majd leonárd étterem kávézójában.

Hárman jöttünk össze, Csaba, Pécsi Feri és én, hogy egy kicsit beszélgessünk a hazai internetről, a fejlesztési lehetőségekről, a következő nagy dolgokról. Pécsi Ferit ismertem már korábbról, egyike volt velem együtt annak a nagyjából 5-10 fős szűk csapatnak, akik akkoriban elvetemülten szakmai blogot írtak. Csaba látott az ügyben fantáziát és lehetőséget.

A beszélgetés annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, folytatni kéne. Egy idő után Feri lemorzsolódott, az akkor még néhány fős csapattal pedig kikristályosodott egy leendő blogszolgáltató képe, amire akkor került fel a pont, amikor a Bussines Week címlapján az újság címénél nagyobb betűkkel jelent meg a "blog" szó. Hamarosan Csaba szerzett pénzt, elkezdtünk specifikálni az akkor még több cégből szerveződő csapattal, rajzolgattam az első vázlatokat, hawle megtervezte az első felületeket, drbazze megírta az első sort a kódból.
Tovább »